Ezek az ún. pragma direktívák, amelyeknek általános alakja:
#pragma direktívanév paraméterek
Ezekben minden fordítónak lehetõsége van arra, hogy tetszõleges, implementáció-függõ vezérlõutasítást szabjon meg, ugyanis - definíció szerint - ha egy fordító nem ismer fel egy pragma direktívanevet, akkor az egész sort figyelmen kívül kell hagynia. A BORLAND C++ három pragma utasítást ismer. A #pragma inline vezérlõsor csak a BORLAND C++ parancssor-változatában (BCC) használható , és arra figyelmezteti a fordítót, hogy beépített assembly utasítások találhatók a forrásszövegben. Ekkor a BCC nem tárgykódot generál, hanem assembly forrásszöveget, amelybe beiktatja a közvetlenül megadott assembly forrássorokat, és az így kapott szövegre elindítja a TASM assemblert. A második pragma-direktíva a #pragma warn. Ennek segítségével felül lehet bírálni a Display warnings fordításvezérlõ kapcsolók beállított értékeit, és a forrásszöveg egyes részeire az alapértelmezéstõl eltérõ figyelmeztetési szintet választhatunk. A direktívának háromféle alakja van:
#pragma warn +xxx #pragma warn -yyy #pragma warn .zzzA fenti utasítások hatására az xxx figyelmeztetõ üzenet generálását bekapcsoljuk, az yyy-ét ki, míg a zzz-ét visszaállítja az eredeti értékére. A használható hárombetûs rövidítések és a hozzájuk tartozó figyelmeztetések jelentéseit a BORLAND C++ User's Guide 6. fejezetében találhatjuk meg.
A harmadik pragma-utasítás a #pragma saveregs
direktíva, amely arra utasítja a fordítót,
hogy egy huge függvényre olyan kódot generáljon,
ami belépéskor elmenti az összes regiszter értékét,
és kilépéskor visszaállítja azokat.
A pragmát közvetlenül az adott függvény definíciója
elé kell helyezni, és csak arra az egy függvényre
vonatkozik.