Ennek érdekében célszerû a megírandó menürendszert 3 részre osztani. Az elsõ rész tartalmazza a legmagasabb szintû függvényeket, amelyek vátoztatás nélkül portábilisak. A második, közbensõ szint tartalmazza azokat a függvényeket, amelyeknek törzsét az aktuális C fordító és operációs rendszer rendszerfüggvényei, illetve az aktuális számítógép-konfiguráció képernyõje szerint módosítani kell. A harmadik, legalacsonyabb szinten célszerû elhelyezni a teljesen hardver-specifikus függvényeket. Ilyenek lehetnek például az IBM PC BIOS rutinhívások.
Jelen példánkban csak a legmagasabb szintû részeit
mutatjuk be menükezelõ rendszerünknek. A második,
és harmadik csoprtba tartozó függvények közül
csak a közvetlenül felhasznált függvények
deklarációit közöljük rövid magyarázatokkal.