Eddigi példáinkban csak statikus objektumokkal volt dolgunk (amelyek számára a fordítóprogram foglal le tárterületet a fordítás során), jóllehet a hagyományos C-ben már megszokhattuk, hogy változóink egy része számára mi magunk foglalunk le tárterületet, és a változókat megszüntetve felszabadítjuk a memóriát, ha az adott változókra többé már nincs szükségünk.
Természetesen a C++-ban sem kell lemondanunk a dinamikus tárkezelésrõl
az objektumok kapcsán, akár használhatjuk is a hagyományos
C-ben megismert tárkezelõ függvényeket, például
a malloc-ot is. Ezt mégsem javasoljuk objektumok esetében,
mert a C++ a hagyományos tárkezelõ függvényeknél
jóval hatékonyabb módszereket kínál.
Például biztosítja, hogy a dinamikusan kezelt objektumok
esetében is aktivizálódjanak a megfelelõ konstruktorok
és destruktorok.